A szó hiánya, a zaj hiánya, a cselekvés hiánya. A csend erőt adó hiány, a magamra utaltság ösztönző ereje. Más a belsőbéke csendje, s más a természet zajgó, zsongó csendje. Más a feszültség csendje, s az alkotó munka csendje. A csend néha harsog, néha süket és süketté tesz. A csendben megszólalnak a belsőhangok,. S a fogékony fül számára zenévé olvadnak össze. Éjszaka csendje, hajnal hallgatása,.

Ahogy én látom a világot. Az utolsó majd halálom után fog megjelenni. Nem felejtettem el a blogot, hanem abbahagytam az írást. Van bőven okom az abbahagyásra, vannak gondolataim is doszt, de nem részletezem egyiket sem már. Az egész politikának nevezett valami egy nagy átverés.

Látom, a Blogger alaposan felforgatott és átalakított mindent. Nem törlöm, hiszen az életem egy része benne van. Lehet, hogy egyszer majd még felveszem újra a fonalat itt is, ki tudja. Minden szépet és jót nektek! .

Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya. Kertekről és képekről tavaszi napsütésben.

Kicsit korai, de hóvirágok virítanak a kertben. Akkor ide is teszek be képet, emlékbe. Minden kedves látogatónak boldog ünneplést! A bejegyzésre mutató linkek. Este gyúrtam össze az alapanyagokat és pihentek reggelig a hűtőben. Elsőnek a kókuszossal indultam, mert volt még itthon kókusz kimaradva. Nem mértem, csak beleöntöttem egy kis adagot a tálba.

Egy másik nagy serfőző, nevezetesen Ion Luca Caragiale mester bizonyára teli szájjal röhög már a mennyországban. Aprólékosan kidolgozott, terjedelmes autonómiatervezet? Az EMNT és az öngól. Már mindenkinek feltűnhetett, hogy újabban a magyarországi média micsoda kitüntetett figyelemmel kíséri az erdélyi magyar ugar parlamenten kív.