Ne haragudjatok, hogy csak most írok, de nagyon elfoglalt voltam mostanában. Ígérem mindent be fogok pótolni! Viszont aminek én nagyon örülök, hogy már több, mint 350-en látogattátok meg a blogomat! Remélem ez után is minél többen fogják, fogjátok. Mostantól szerintem kicsit lefogom lassítani a történteket, hiszen eddig annyira siettettem a dolgokat, feleslegesen. Amikor megérkeztünk a mexikói étterembe, körülnéztünk a téren, minden olyan volt mint amilyen .

Ugye ezt a blogot befejeztem, de nem azt jelenti hogy nem nyitok újat. Ha érdekel valakit, IDE. Böktem ki a legegyszerűbb kérdést ami jelen helyzetben eszembe jutott. Hozzád jöttem-húzta vigyorra a száját, és átlépte a küszöböt, én viszont félretoltam, és becsuktam magunk mögött a bejárati ajtót, így a ház előtt voltunk. A szőke csaj lepattintott? Nem vagy vicces Evans-kacsintott.

Zayn felém fordult, majd belenyúlt a zsebébe. Egy pillanat alatt letérdelt, és már előttem is volt. Zayn arcára a döbbenet ült ki, hogy még mosolyogni sem tudok, de egyszerűen át kellett gondolnom a dolgokat. Tizennyolc évesen házasság? Szeretlek-suttogtam, ő pedig újra megcsókolt. Mégis mit keresett Mason tegnap a vacsorán? Nem úgy volt, hogy visszament Amerikába? Hát, e.

Ja és köszönöm az újabb látogatókat, és a huszonkét feliratkozót. -mutatta a telefonom kijelzője pontban kilenckor, amire kénytelen voltam felébredni. Teljesen kiment a fejemből hogy ma van a szülinapom, ráadásul nem is készültem. De hát annyi minden történt, és még csak időm se lett volna szervezkedni, pedig csak egyszer 17 éves az ember. Basszus, vedd már fel.