Végre Majám is megérett a szobatisztaságra. Nappalra teljesen szobatiszta, mindíg szól, és a nappali alváskor sincs baleset. Éjjelre adtam rá eddig pelust, ma viszont már nem fogok, mert legalább egy hete szárazon veszem le róla reggel. Úgy örülök, és olyan büszke vagyok rá. Kicsit beülni a volánhoz és vadul nyomnak, tekernek, kapcsolnak mindent amit csak lehet.

Azt hiszem ez a vége. Nagyon nehéz időszak, amin jelenleg átmegyünk. Pénzünk nincs, adósságaink az egekben. Munkám ugyan van, de nagyon kevés ahhoz képest, amire szükségünk lenne. Tibi is dolgozik, de így sem elég a sok adósságra. Borzasztóan stresszes megterhelő munkám van, lelkileg és fizikailag is. Van, hogy kenyér sincs itthon. A legnagyobb baj viszont nem ez. Szánalmasnak és elkeserítőnek tartom ezt a helyzetet, de ha nek.