Nagyon örülnék néhány cserének, néhány visszajelzésnek, hogy tetszik e. Ez a visszaemlékezés nagyon nem tett jót. Túl sok volt az érzelem. Mikor éreztem én ennyi mindent az elmúlt évszázadokban? Semmi kedvem törődni még ezzel is. Csesszék meg, minden jó pillanatot elrontanak? Gyere, ha annyira akarsz.

Én a magam részéről nem tekintettem ezt a három klánt egy családnak. A fele társaság nem is ismerte a másikat, ez család? Nos, mint tudjátok, James és én elutaztunk pár hétre kettesben. És már hosszú évek óta szeretnénk egy kisbabát. Most sikerült! Szólalt meg először apa. Igen, Carlisle már megcsinálta a vérvizsgálatot. Gondolom Jasper megérezte a belőlem áradó félelmet, és az Edward fe.

Sót és lapátot vigyek? A bejegyzésre mutató linkek. Vajon mi történik azzal a dologgal, amit a fejembe veszek? A bejegyzésre mutató linkek. Én nem vagyok fajgyűlölő, mindenkit egyaránt utálok. 4 feladat - vagy mégsem.

Ahol két tinilány barátságában a vámpírság és a boszorkányság találkozik, ott kezdődik meg csak igazán e két lánynak az élete. Hosszas töprengés után arra jutottam, hogy egyedül nincs értelme befejezni. Sajnos túl sok emlék fűzz ehhez a bloghoz és a karakterekhez.

A Vámpír szívek folytatódik, csak nem én íróm tovább, nekem kevés időm van a blogolásra. De derkacs, egy blogger ismerősöm szívesen folytatja helyettem. Lehetséges, hogy a Lunar Eclipse is megírásra kerül! Amint több időm lesz! 2012 június 2. Eredmény hirdetés, még ma, vagy holnap! Hideg márvány ajkam .

1Hogyan kapsz ihletet a fejezetek megírásához, milyen segédeszközöket, szertartásokat csinálsz ahhoz, hogy ihletett állapotba juss? Nincs semmiféle szertartás, álmok, a mindennapjaim a suliban, és a kedvenc zenéim esetleg egy-egy könyv ad ihletet. 2Mikor kezdtél el írni? Honnan jött az ötlet a történetedhez? Két éve. Ehhez az ihlet az alkonyatból jött. De az első művem egy kisméretű füzetben van, Vámpírnovellák címmel. Jaj, te butus, nem hülye kér.

Az ágyamon feküdtem, és ezen gondolkodtam, amikor a telefonom csörögni kezdett. Lassan, kénytelenül feltámaszkodtam, és a kijelzőre pillantottam. Eldőltem, és fogadtam édes, örökbefogadott testvérem hívását, aki az egy szinttel lejjebbi, volt szobámban meresztette a valagát, így nekem a padlás maradt. - erőltettem mosolyt a számra. - Finom volt a nutellás kenyér? Hozz még kettőt. Éhes vagyok! Ne húzz velem ujjat! Ordította, majd a vonal megszakadt.