Ezennel, a blogot hivatalosan is lezárom! Chapter Twenty Happily Die. Az ajtóban anya, és apa álltak. Szemeik megteltek könnyekkel, én pedig szólni sem tudtam, annyira ledermedtem. Csak feküdtem ott megszeppenve, és idegesen. Szégyelltem magam, amiért így kellett látniuk. Jött oda hozzám anyám, s egy puszit nyomott a homlokomra. - Annyira, rettenetesen sajnáljuk, hogy nem jöttünk el hozzád! Kérlek, könyörgöm, bocsáss meg nekünk - kezdett el zokogni, nekem pedig a szívem megszakadt érte. Azt, hogy sosem v.

Idegesen nyomtam ki az American Idiot. Című számot, majd fáradtan kászálódtam ki az ágyamból. Azonnal a fürdő felé vettem az irányt, ahol aztán vettem egy gyors zuhanyt, majd felöltöztem. Egy szaggatott, farmerrövidnadrágot vettem magamra, fehér, pánt nélküli trikóval. Vállamra dobtam táskámat, aztán indultam volna az iskolába, ha Noel, az én szeretett bátyám utamat nem állja. - Mit szeretnél? Ezt mégis hogy tervezted, Noel? .