Tudom,nagyon régen jelentkeztem ezen a blogon,de kérlek had magyarázzam meg. Mivel nincsen ihletem,így gondoltam hagyom pihentetni a dolgot. Nem szeretném erőltetni a dolgot,hiszen abból nem jön ki semmi jó. Viszont,hogy kicsi karácsonyi csodával is jöjjek. Egy új blogot nyitnék,amihez minden megvan,csak a ti véleményetek érdekelne erről. Mármint valaki olvasná? Szóval nem nagyon szabadultok tőlem.

Akik még itt vagytok velem, azoknak hoztam egy meglepetés fejezetet. Elkapott az ihlet, és gondoltam gyorsan megosztom veletek, hogy továbbra is fenntartsam az érdeklődéseteket. Megpróbálok egy-két hét múlva újabbat hozni! Kérdésem bunkónak tűnik, holott nem annak szánom. Mi járatban erre? Félig a konyhában állva kérdezem meg. Elfogadom, kösz - felel, miközben felkel a kanapéról és csatlakozik hozzám a helységben. - Mihez lenne kedved? Rám kacsint, de.

Nem lett hosszú,de beteg vagyok,itthon fekszem,ennyit tudtam. Már három napja hogy eljöttem Onnan. Három napja ülök itthon és bámulom a tv-t,a lap topom képernyőjét,és mondhatom már kezd-kezd kifolyni a szemem,a mindennapi sírástól. Minden egyes alkalomnál,mikor kimegyek a fürdőszobába,szörnyedve nézem magam a tükörben. Csak érdekelt jól vagy-e,és mivel te nem kerestél,gondoltam megteszem én.

Iskola közben fogok részeket hozni, előretervezetten egy héten max. egyet! A sztoriba mostantól kicsit lassabban fognak menni a dolgok. Történet ugyan az, csak kicsit fel lesz pörgetve! Jaj, hát ige.

Neverland Journals - Thunder and Rain in our Hearts. Mint ígértük, itt a Prológus. Hálásak vagyunk, hogy vettétek a fáradságot, és írtatok. Love ya! És nagyon köszönjük a 3 követőt Bloggeren, valamint a 4 követőt Bloglovin-on! Még nem szemszögből íródott, csupán egy elbeszélés, bevezető, ezt együtt írtuk.