részt, remélem tetszeni fog. Tudom mostanában nagyon hosszú idő mire következő részt hozok, és sajnálom próbálok ezen változtatni. Ez kicsit rövidke lett, és nem teljesen a srácokról szól, de lesz még ilyen rész szóval remélem emiatt nem csökken majd a nézettség. Ja és láttam, hogy régebbi részeknél írtatok komit amikre nem válaszoltam. Na most bepótoltam és így utólag is elnézést. Jó olvasást! Miért jöttél át, ha tudtad, hogy korán kelek? Általában fél óra szokott.

Akik még itt vagytok velem, azoknak hoztam egy meglepetés fejezetet. Elkapott az ihlet, és gondoltam gyorsan megosztom veletek, hogy továbbra is fenntartsam az érdeklődéseteket. Megpróbálok egy-két hét múlva újabbat hozni! Kérdésem bunkónak tűnik, holott nem annak szánom. Mi járatban erre? Félig a konyhában állva kérdezem meg. Elfogadom, kösz - felel, miközben felkel a kanapéról és csatlakozik hozzám a helységben. - Mihez lenne kedved? Rám kacsint, de.

Nos, ez nem egy fejezet, nem is egy naplóbejegyzés. Ezt a bejegyzést inkább nevezzük egy afféle tájékoztató jellegű dolognak. Kicsit szégyellem Magamat, amiért nem hoztam részeket egy jó darabig. És ha hozom is, akkor hónapokkal késve. Nem tudok erre mit mondani mentségemül. Csakis azt tudom mondani, hogy nagyon sajnálom. Igazán! Egy dolgot szeretnék még közölni Veletek. Nekem személy szerint nagyon hiányozni fog ez a kis történet, és persze Ti is! 2015 március 7.

Apa, eltudnál vinni a plázába? Rontottam be a nappaliba, ahol édesapám a tévét mereven figyelte. Mikor meghallotta a hangom felém fordult. Persze, de mi kéne? Egy új sport-táska. Amit magammal hoztam elszakadt - húztam el számat. Szedd a cókmókod és induljunk. Amíg elkészülsz, szólok anyádnak. Csend volt, túlságosan is! Csodáltam a tájat. s közben elgondolkodtam az élet nagy dolgain. Nagy elmélkedésben azon kaptam magam,hogy a házhoz közel.

Nem is húzom tovább az időt! Ma a második napja, hogy nem dugtam ki az orrom a szobámból. Ma a második napja, hogy senkivel nem beszéltem. Senki nem keresett, én pedig nem kényszerítettem senkit a beszélgetésre. Ezúttal nem fordulhattam senkihez, így maradt nekem a régen bevált füles és a fantasztikus életfelfogású Ed Sheeran dalok. Kezdetem a híres Autumn leaves. Ámultam el, és már azon v.

El sem hiszem, hogy megtaláltunk titeket! 8211; mondta Rosa. 8211; kérdezett vissza a fiú.

Új blogom van, igaz még fejlesztés alatt áll. Ez nem fanfiction, semmi köze a 5SOS-hoz. Milyen rég írtam már új részt? De most meghoztam ezt a szösszenetet, ami igazából nem viszi előrébb a történetet csak Luke múltjából tudhatunk meg egy két dolgot.

What would I do without you? Új város, új dolgok, új barátok, új fiúk. Hétfő, szeptember 01, 2014. D És ami még nagyobb megdöbbenés volt nekem, az, hogy a szüleim milyen lazán fogadták. Apum megkérdezte, hogy akkor én most lázadok-e, amire csak egy szemforgatást kapott válaszul, de anyumnak még tetszett is. Igen - sóhajtottam egy pár perc csönd után.