Nos ez elég gyenge rész lett szerintem. Aztán majd kiderül, hogy igen vagy nem. Köszönöm a komit és, hogy olvastok. Harry - harapok az ajkamba. Hiszen azt mondtad, hogy a levél után egyikükből sem kérsz többet - ráncolja a homlokát. Tudom mit mondtam, de szeretem őt - sóhajtok fel.

Drága, egyetlen, legédesebb Olvasóim! Elérkezett ez a bejegyzés is. Az epilógust délelőtt raktam föl, amit követ ez a kis szösszenet. Fogalmam sincs hol kezdjem, kicsit még a történet hatása alatt vagyok, hiszen nehéz befejezni ezt az egészet. A legfontosabb, amit szeretnék mondani, KÖSZÖNET MINDENÉRT.

Tudom, megint kellett egy jó ideig várni a részre, de elfoglalt voltam, és egy kicsit meg is akadtam ezzel a résszel. Úgy döntöttem, hogy annak ellenére, hogy azt írtam lesz meg egy 30. rész és utána a prológus, maga a 30. rész lesz a befejező, amit megpróbálok úgy meg írni, hogy még titeket is meghasson. Ajkamba harapok, hogy visszafojtsam könnyeimet.

A nagy helyzet az, hogy nyár van, én pedig rohadtul elvesztettem az időérzékem. Tudom, hogy 15-ére ígértem a részt, viszont én 15-én nagyon nem tudtam, hogy épp 15-e van, és ma néztem a naptárra, aztán rájöttem, hogy már 18-át írunk, és woah, elfelejtettem közzétenni a rész. Még mindig rövidke, még mindig semmilyen, viszont még mindig remélem, hogy tetszeni fog.