Nos, ismét egy hosszabb kihagyás után, visszatértem. Letudtam a nyár elejére betűzött nyaralásokat, programokat. Ról hazatérve ugyanis egy szülinapra voltam hivatalos, közvetlenül az után pedig csatlakoztam anya kollégáihoz egy tantestületi kirándulásra, Olaszország. Ahogy ígértem, itt is a kihívásról szóló cikkem. Már rég ki kellett volna raknom, ez tény, de az előbb említett dolgok miatt nem sok időm volt leülni a gép elé. Először is köszönöm a meghívást Riri.

A mai napon egy egyszerű és gyors receptet osztok meg veletek. Tegnap nagyon meleg volt ezért készítettem magamnak egy smoothie-t. Nagyon egyszerűen 5 perc alatt meg is volt,bár kicsit kombináltam.

Az utóbbi időben elég sokszor gondolkozom azon, hogy pontosan miért is próbálkozom az írással. Mármint a történt írásával, most nem erről a blogról van szó. Hiszen már megannyi történet alapötlet jutott eszembe, de soha nem tudtam megvalósítani őket. Vajon miért? Csak azért, mert hirtelen felindulásból találtam ki őket? Vagy mert néhány jelenet kívül semmi mást nem voltam képes kitalálni? Ezután jött egy Niall Horan.

Hát botrányosan régen jártam erre elismerem és sajnálom is. Most szabadkozhatnék hogy ennek tulajdonképpen mi is az oka, de most nem fogok. Most azért jöttem, hogy egy olyan hírt meséljek el és osszak meg veletek, mely még most is hihetetlen számomra, pedig lassan már három hete tudom.

17 - A múlt árnyai. LEFEKTETEM BRIA-T, CSENDESEN ALSZIK. Apró csókot nyomok az arcára, amitől mocorogni kezd, de nem ébred fel. Düh tombol bennem, és legszíves ebben mindent szétvernék. De a lány, aki mellettem fekszik és hal kan szuszog , mindent elfelejtet velem. Visz ont ha felébred, mindent el kell mo ndania. Felállok és miután nagy levegőt vette m és betakargattam Briana-t, kifelé indulok a szobánk ból. A folyosón halk moraj jelzi a többi vendég létezését. Jól vagy, Eliott? .