Úgy döntöttem hogy újra elkezdek írni, mert így a nyár közeledtével egyre több szabadidőm van! Nem akartam úgy blogot kezdni mert szerintem az sokkal macerásabb szóval itt kezdek egy teljesen új történetbe. Remélem tetszeni fog és legalább annyi olvasóm lesz mint az előző történetnél! A prológust pedig már olvashatjátok is.

Volt, hogy azt hitted nem vagy normális? Volt, hogy megmagyarázhatatlan eseményeknek voltál tanúja? Vagy érezted e már valaha, hogy figyelnek? Örülj neki. Nem mindenkinek van ilyen szerencséje. Második díjamat köszönöm szépen Fan. Miért kezdtél el blogolni? Melyik a .

Szerinted honnan jöttek rá a tudósok ezekre a képletekre? Bukott ki belőlem a bugyuta kérdés miközben az ágyon heverésztem a fizika könyvemmel. Tyler érdekes arccal nézett rám, majd mosolyogni kezdett. Tylerrel minden szempontból tökéletes volt a kapcsolatom. Színt és életet hozott a mindennapjaimba, amiért nem tudok elég köszönetet mondani neki. Már majdnem a lecke végénél jártam mikor elhallgatott a kellemes dallam.

Sajnálom, hogy több mint egy hónap kihagyás után írok csak. Sajnálom, nem volt rá időm és erőm. Nem tudtam mást tenni, csak nézni, hogy a legjobb barátnőm vízbe fullad. A gyász hulláma olyan hirtelen érkezett, mint az a hullám ami lesöpörte Clairet a deszkájáról. Nem éreztem mást, csak a szomorúságot, gyötrelmet. Sürgősen jöjjenek a tengerpart északi részéhez. A legjobb barátnőm leesett a szörfdeszkájáról és nincsen eszméleténél! Az a tizenöt.