Kaptam meg ma délután egyik kollégámtól, mikor rajtakapott, hogy a minimalizmusról olvasok munka közben. Felmerül bennem a kérdés, hogy miért kapom meg minden alkalommal, mikor a jelenlegi normáktól eltérő gondolkodásmódot kezdek követni, hogy átmosták az agyamat. Azt hiszem kicsit előre szaladtam. A Tatterpunk azonban mint mondtam egyik sem, nem Steampunk, mert.

Jórég írtam már, ez nyílván azért van ,mert egyre erősebb az a meggyőződésem hogy mindenhol mindent láthat bárki. Az itt is közzétett fejek. Azóta már szaporodtak és jóval többen lettek ,kaptak is külön blogot ismerőseim bíztatása véget. Nem is szeretnék hozzányúlni már.

A homályosan világító izzó halvány fényt vet az asztalomon maradt kiflicsücsökre, pár szelet kolbászra és a kis darab megrágott trappista sajtra, ami valamikor a vacsorám volt, most mégis furcsa viszolygással szemlélem. Illetve, jelen esetben, a Kiflim javát. Megtörlöm gyöngyöző homlokom, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felvágom a kiflicsücsköt, fogom a kolbászt meg a sajtot, ízléses szendvicset készítek. És jó étvággyal befejezem a vacsorámat .