Régen jártam lent a pusztán, tervezgettem is a hétvégi lemenetelt, úgyhogy a szombat éjjeli havazás pont kapóra jött. Ha jobban belegondolok, közel nyolc éve járom ezt a tájat fényképezőgéppel, és alig alig akad néhány havas képem róla. Ahogy világosodik, már látszanak az őzek. Helyenként valóban ameddig a szem ellát, a behavazott vetésen, néha libákkal vegyesen mozognak. Csak gurulok végig a jól ismert helyeken, jobbára csak a műúton, letérni arról kocká.

Már napkelte előtt próbáltam helyemet elfoglalni az előző este felállított viszonylag egyszerű és primitív lesemben. Óvatosan közelítettem meg, hogy ne okozzak nagy traumát az éjszakai pihenésből felocsúdó madaraknak. Korán keltem, de a napot nem lehetett becsapni. Lassan, de elszántan kapaszkodott meg a horizont szélében, majd elrugaszkodva onnan egyre tempósabban indult el napi útjára. A lesből rálátás van Zámolyra. A madarak minden bizonnyal láthatták, hogy helyet fo.

2015 év madara - a búbos banka.

Régóta szemezgetek a hazai békamentőkkel. Érdekes és követendő példának tartom amit csinálnak. Akit érdekel 8 oldalon olvashat a témáról a magazin augusztusi lapszámában. Tizedik földgömbös cikkem tehát a farmosi puszta mellé a Hajta patak mocsarába kalauzolja az olvasókat.

Két expó után gyanús lesz neki a dolog és továbbáll, a kukorica széléből fordul még vissza, nem akar hinni a szemének. Gyorsan elhelyezkedem a fűben, majd hívom. Előttem egy hajlat húzódik keresztben, abba sétál le. Át már nem jön rajta, de ígyis vágatlanok a képek, csak portréra jöhetett volna közelebb. Hajnal ismét a területen ér. Ugyanezt a területet nézem végig úgy dö.