Míg ez a történetem pihen, egy másikba kezdtem, melynek semmi köze a TVD-hez. Már megcsináltam a blogot, ahol olvashatjátok, de egyenlőre titkosítva van. Kíváncsi vagyok, ki az, akit érdekelne a történet, ezért itt olvashatjátok a fülszöveget, és kérlek, írjátok meg, olvasnátok-e! Ez tényleg fontos lenne nekem, mivel komolyan szeretnék foglalkozni ezzel a történettel! Ha legalább 4-5 vélemény érkezik, akkor megnyitom az új blogot, és elkezdem feltenni a részeket.

37 Fejezet - Kétséggel, vagy kétség nélkül. Használjátok ki még a rendelkezésre álló időt, a verőfényes napsütést! 37 Fejezet - Kétséggel, vagy kétség nélkül. Ez az egy szó, egy névvel párosulva az egész világomat jelentették. Mintha egy csodás, rózsaszínű fellegben repülnénk Josshal, csak ketten, ölelkezve és csókolózva. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes? Hogyan láncolhat örökre magához egy kósza érintésével? Fent vagyok kicsim - hal.

Még ha nem is, azért reméljük rajzolni, írni vagy akár géppel szerkeszteni szerettek. Szeretnénk nyitni egy pályázatot, a tél tiszteletére.

Csak azt szeretném mondani, hogy már egyáltalán nem tudom a történetet folytatni, mert ihletem semmi. Semmi ötlet, hogy folytassam tovább. Elég gyakran elfutok a dolgok elől, mint például most, de ne haragudjatok nem megy. Talán egy másik történetbe kezdek vagy ezt folytatom esetleg NYÁRON, de így év közben semmi időm rá. Kérdeztem meg a hosszas hallgatásom után. Azt hiszed ezt be is veszem? És mi ez s.

Elég rendhagyó ötletet szeretnék vázolni. Mivel az én időm mostanság a korábbi töredékére csökkent, így a történet folytatása sem úgy halad, ahogy azt eredetileg elterveztem. Ezért most a Ti kezetekbe szeretném adni a blog sorsát; vagyis aki érez magában elég kreativitást, ötletet és kitartást ahhoz, hogy folytassa, amit én most ideiglenesen.