Régen jártam lent a pusztán, tervezgettem is a hétvégi lemenetelt, úgyhogy a szombat éjjeli havazás pont kapóra jött. Ha jobban belegondolok, közel nyolc éve járom ezt a tájat fényképezőgéppel, és alig alig akad néhány havas képem róla. Ahogy világosodik, már látszanak az őzek. Helyenként valóban ameddig a szem ellát, a behavazott vetésen, néha libákkal vegyesen mozognak. Csak gurulok végig a jól ismert helyeken, jobbára csak a műúton, letérni arról kocká.

Pár hete tettem szert egy régi manuális objektívre, egy Helios 44-2-ről van szó. Ezzel próbálkozom mostanában, illetve ezt kiegészítve egy közgyűrűvel. Elég nehéz ügy, lévén hogy ebben a tartományban nagyon kicsi a mélységélesség. Ezeket a fotókat itt még nem tettem közzé, pótoljuk be az elmaradást. Rég nem írtam bejegyzést, épp ideje volt már! Valószínű, hogy egy blogot is indítok majd neki. Az utóbbi időben nem igazán jutottam ki fotózni, de ma bóklásztam egy kicsit.

Régóta szemezgetek a hazai békamentőkkel. Érdekes és követendő példának tartom amit csinálnak. Akit érdekel 8 oldalon olvashat a témáról a magazin augusztusi lapszámában. Tizedik földgömbös cikkem tehát a farmosi puszta mellé a Hajta patak mocsarába kalauzolja az olvasókat.

Két expó után gyanús lesz neki a dolog és továbbáll, a kukorica széléből fordul még vissza, nem akar hinni a szemének. Gyorsan elhelyezkedem a fűben, majd hívom. Előttem egy hajlat húzódik keresztben, abba sétál le. Át már nem jön rajta, de ígyis vágatlanok a képek, csak portréra jöhetett volna közelebb. Hajnal ismét a területen ér. Ugyanezt a területet nézem végig úgy dö.

A klasszikus őszi színkavalkád helyett, az évszak nem túl meghatározó, de számomra érdekes jeleneteivel frissítem a képeket. Az októberi borítás, az egymás agancsait próbálgató fiatal bakok és a hajnali fagyok voltak most a fotótémáim. Gyöngyös, Heves, Hungary.