Igen, mint látjátok visszatértem! Ugyan még nem történettel jöttem, de már kész vagyok arra, hogy egy újabb bejegyzés szülessen. Az utóbbi időben rengeteg dolog történt velem. Új iskola, új emberek, új környezet, új város. de azt kell mondjam, szerencsére én maradtam a régi. Vagyis, próbálok a régi maradni. Most csak sodródom az árral.

Eddig azért nem tudtam mert újfent elromlott a gépem. Itt a legújabb blogom, bár még csak a prológus van fent. Nos igen végül megcsinálta kedves bátyám a gépem de bár ne tette volna most, hát igen ezzel el kell búcsúznom. DE NEM AKAROK! Gyerünk már, csókot! .

Sziasztok itt az új rész, bár egy kicsit késtem vele. Azért remélem tetszeni fog, már csak azért is mert ez a rész Zayn szemszögéből van megírva. És talán nagyképű is l.

16 fejezet - New York fiúk! Mikrofonommal erőset bokszolok a levegőbe, a közönség őrjöng, fáradtak vagyunk, ziláltak és már szinte teljesen berekedt a torkunk a folyamatos énekléstől. Azóta már csak ez éltet, a közönség fülsiketítő őrjöngése, ahogy tombolnak, mikor meglátnak minket. Légedettséggel tölt el, hogy ezt értünk teszik, mutatják, hogy valamit nagyon jól csinálsz. Niall karon ragadva ránt be a fiúk ölelésébe, m. És még mindig jók vagyunk! .

Gyorsan felöltöztem és lementem hozzá. Hát te mit keresel itt? Honnan tudod, hogy itt vagyok? Néztem nagyra nyitott szemekkel. De nekem is lenne egy kérdésem. Mit csináltatok Tomy szobájában? Átmenetileg ott alszom, de ma megyek haza, ha hív Adam. - mondata közben a földet nézte. Szeretlek, és csak te vagy nekem! Tudom, hogy lefeküdtél vele! Ugyan már Sophie, zihálsz, a hajad összevissza áll, és tiszta vörös vagy! Ekkor Emi.