A fejlécet nagyon szépen köszönjük Miss Me-nek. Több hétnyi készülődés és most itt tartunk. Ahogy a tükörbe nézek egy halom ijedt, fáradt arcot látok visszatekinteni rám. Próbáltunk koncentrálni, de alig tudtunk figyelni, megsajnáltam a többieket, és lekapcsoltam a zenét. Kate, most ezt miért? Vonta fel a szemöldökét Ryan. - Elfáradtál? Nem- ráztam a fejem mosolyogva- csak beszélnünk kell. Tudom, hogy nagyon izgultok, meg azt is, hogy ez az eddigi.

Utolsó bejegyzés kerül fel a blogra, ami ezzel az apró bejegyzéssel végleg véget ér. Nagyon köszönöm mindazoknak az embereknek, akik végig támogattak a történet megírása közben, mindegyikőtök kincset ér! Sajnáltam, hogy az utolsó fejezet gyakorlatilag értékelés nélkül maradt, de nem kényszerítek senkit semmire, hiszen elsősorban magamnak írok. Örülök, és azt hiszem, egy részem büszke Magamra, amiért egyedi történetet alkottam Ed Sheerannal, és Eleonora Hudsonnal.

Valamelyik nap jutott eszembe, hogy van egy félbehagyott blogom, amit itt árválkodik a neten. Újraolvastam, és előjöttek a régi emlékeim ezzel kapcsolatban. Tényleg nagyon jó érzés volt írni nektek, és a visszajelzéseiteket olvasni. Van még itt valaki, akit esetleg érdekelne a folytatás? Vasárnap, február 09, 2014. Ritka kapcsolat volt közöttünk, és most padlón vagyok. Szombat, augusztus 10, 2013. Amber elé letettem a .