A telefon hangja zavarta meg a csendet éjnek évadján. Ki a fene hívhat ilyenkor? Kómás hangon beleszóltam a kagylóba, hogy megtudjam ki szakította félbe az álmaimat. Zihálta Kellan idegesen a telefonba.

Ez a pillanat is eljött. Azt gondoltam, hogy csak a vizsga időszak miatti stressz, és fáradtság. Az oka annak, hogy képtelen vagyok írni. Most már tudom, hogy sajnos nem. Már két hete is van, hogy végeztem az utolsó vizsgámmal, és azóta sem bírtam rávenni magam, hogy egy szót is bepötyögjek. Ez természetesen nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy valamikor folytatom, de egyenlőre úgy érzem, ez nem fog bekövetkezni. És ezért sem tudok az írásra koncentrálni. Szeretném, ha tisztában .

Nem szeret velem fogadni, mert általában veszít, de most vigyorogva belement. Kezdett egyre jobban érdekelni mi az, amit titkolnak előlem. Gyorsan odaértünk, bár a száguldozási stílusunkat ismerve nekünk semmi sincs túl, vagy elég messze. Ekkor láttam meg azt, ami miatt olyan magabiztos volt Dam a fogadással kapcsolatban. Egy rövid hajú lány szökdécselt felénk hatalmas mosolygós szemekkel és boldog mosollyal az arcán. Nem volt nehéz meglátni .

Minden egyes alkalommal, amikor ügyetlenül elesek. Ígérem, emlékezni fogok Edwardra,. Amikor a városon kívül vagyok. Ígérem, betartom a közlekedési szabályokat,. Ígérem, emlékezni fogok Jacobra,. Amikor a szívemet bűntudat tölti el.