Nem hagyott nyugodni az a gondolat hogy elvesztettem a nyakláncom. De ez nem fog megakadályozni abba, hogy ne szerezzem vissza. Valerie mellettem már mélyen aludt, talán nekem is már aludnom kéne, hogy holnap teljes energiával visszaszerezzem. Félek, hogy mi van, ha nem találom meg és őt sem találom meg. Ilyenekre ne is gondoljak! Biztosan megtalálom, bármi áron. Ó Mennyi az idő? Add vissza a nyakláncom! .

Ahogy lefelé baktattam a lépcsőházban, egyre inkább elfogott az a félelmetes, és émelyítő érzés, ami a sikátorban is rám tört. Kavarogtak a gondolataim, nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet volt lejönni ehhez a fiúhoz. De valami azt súgta, muszáj volt vele újra találkoznom. Leértem a ház elé, megcsapott az őszi szél hideg fuvallata. Összehúztam magamon a dzsekit, és összefontam a karomat magam előtt. Mégis mit képzelsz magadról? Lesütöt.