Ebben a részben Hope-ék matekozni fognak, szóval előre is bocsi, ha egy kicsit unalmas vagy nem értetek belőle semmit. Sajna, én ezt tanultam év vége fele, szóval gondoltam megvillogtatom a matek tudásomat. Nem tudom mikor írtam már ilyent, de most azt hiszem ennek is eljött az ideje. Nagyon szépen szeretném megköszönni a 10 feliratkozót és azoknak meg külön köszönöm, akik ténylegesen is rendszeresen bekukkantanak a blogba! Körülnéztem, hogy hová is.

Edward lesz a neved! Na ki a jó fiú? Hát te, bizony. - gögyögtem neki és óvatosan a kezembe vettem. Hangosan csukta be a szél az ablakot, mire ijedten kinéztem a könyvem mögül. Edward nyugodtan nézett ki az ágyából, majd a térdemre szállt. Mi az, kicsi hollóm? Komolyan mondom, hogy a Harry Potter. Rossz hatással van rád! Anya volt itt, nem láthatott meg! Nem találom a kedvenc ruhám! Mintha v.

Nos, a szavazataitoknak köszönhetően a novella versenyen sikerült második helyezést elérnem. Élni a tudattal, hogy volt más lehetőség. Élni a tudattal, hogy te választottál. Élni a tudattal, hogy rosszul választottál. Miért van az, hogy az emberi lény alapjaiban mindig elégedetlen a sorsával? De miért érzem így? Mint mindig, amikor el voltam ke.

A nő a vasútállomáson állt. Karjait a mellkasa előtt összefonta, lábaival idegesen dobolt, s úgy várta a kora délutáni vonatot, hogy berobogjon a peronra. Különleges asszony volt Ő, nem olyan, akit minden nap lehet látni az utcán. Sűrű, barna haja kontyként tornyosult a feje tetején, átható, azúrkék pillantásával hűvösen pásztázta a morajló vasútállomást. Arca fiatal és makulátlan volt, olyan, mint akár egy porcelánbabáé. Minden évben, mikor itt volt, és észrevett.

Először is, hatalmas nagy bocsánatot kérek, amiért ilyen sokáig szünetelt a blog, és még azért, hogy én lusta voltam szólni. Mint láthatjátok, felraktam az összes részt, és az epilógust is. Nem volt hirtelen döntés, sokáig tervezgettem, ugyanis nem hiszem, hogy fel tudnám rakni időben. Már régóta megírtam Őket, és arra gondoltam, akkor miért várjak? Ezzel talán kárpótolhatlak Titeket azért, hogy ennyi ideig nem volt friss! Hihetetlenül jól estek, elmondani sem tudom! Ha van kedvetek, nézzetek be ide is! .

A környéken majdnem mindenki ismer. Elég szórakoztató, hogy nem is kell az utca szélére kiállnom, egyszerűen csak felhívnak, ha akarnak tőlem valamit. Régen persze, ez nem ment ilyen könnyen. Mindig odaadtam a névjegyemet, és azok pedig tovább egymás közt, így tulajdonképpen most már ők keresnek meg és időpontot egyeztetnek. Elég vicces megoldás, szerintem. Brigitte már ébren van, ugyanis a szemben lévő franciaágy üres. A szobát a délutáni nap.

A hangjából sugárzott a boldogság. Szia - köszöntem neki vissza. Lavender nem állt fel, de azért ő is köszönt nekem. Nem értettem mi a baja, de az arcán láttam, hogy nagyon elgondolkozott valamin. Kérdeztem Parvatitől, mintha Lavender ott se lenne. Á, csak Sirius Black-ről beszélgettünk! Legyintett, mintha semmiség lenne az egész. - Lavender attól fél, hogy felbukkan a vonaton, és legyilkol mindenkit. Úgy döntöttem nem avatom be őket mindenbe, mert amit én tudok az elég kevés .

Légy üdvözölve Voldemort hívei közt! Mint láthatod egy Harry Potter fanfictionre bukkantál, amit két jó baratnő vezet. Történetünknek inkább a sötét oldalhoz van köze, de sokszor összefuthatsz vicces részekkel. Ha kedveled a Malfoyokat, Blackeket és Parkinsonokat akkor itt helyed. 2-2 fiatal varázsló, és boszorkány,kik a Sötét Oldalra születtek, s kik a bonyolult tiniélet részesei, a Varázsvilágban. Mi, az Írók, ketten v.