Na de mi van a TV-sorozatokkal? Az alábbiakban SPOILER található! Beauty and the Beast- A szépség és a szörnyeteg. Na végre egy kis akció. Szóval akkor most Liam is ugyanúgy lett szörnyeteg, mint Vincent? És ez Julianna-nak nem tűnt fel, amíg kísérletezett vele? És hogyan úszta meg ez a csávó Cat apját? És most szegény JT haldoklik? Ez lehet a szérum mellékhatása? Pretty Little Liars- Csinos kis hazugok.

Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekedett, mint a fiúk többsége és mindent tudott a fegyverekről. Hívtak ki erre a tagre, amit meg is szeretnék nekik köszönni, hiszen nagyon vicces volt megválaszolni ezeket a kérdéseket.

Már a megjelenése óta fájt a fogam erre a könyvre, a sok-sok jó vélemény és kritika, meg a körülötte csapott hype nagyon felcsigázott iránta. ami viszont nem jelenti azt, hogy én is így érzek vele kapcsolatban. Megmutatja, hogy nem kell ahhoz tökéletesnek lenned, hogy valaki felfigye.

Sajnálom, de a blog most szünetel. Addig amíg nem jön az ihklet. Sajnálom, de alkotói válságomat élem. Nem zár be a blog, csak még 1-2 hónapig szünet van. Elnézésetek kérem, hisz megint 2 emberrel gyarapodott az olvasók száma. Hosszú és békés életet! 2014 augusztus 23. A MOSTANI FEJEZET 18-t TARTALMAZ. CSAK AZ OLVASSA AKI BÍRJA! EGYÉBKÉNT MEG KIHAGYHATÓ RÉSZ.

Legyen mindig könyv a táskádban! 2015 augusztus 21. A cseppet sem átlagos természetű Adrienn. A Bébé tizenegyedikes diákja egy nap borítékot talál a küszöbön. A benne lapuló pendrive Adrienn osztálytársa, Balázs. Eltűnésének nyomozati anyagát tartalmazza, vagyis annak egy részét. A helyes, de szemétkedésre hajlamos Balázs pár hónappal korábban lelépett otthonról, mindenki szerint azért, hogy megszabaduljon utált szüleitől. A suli fenegyerekével, Janóval.

My reality in a fake world. 31 nap a jobb blogolásért. Kedd, május 17, 2016. Általában amikor írok valamit, először mindig zseniálisnak érzem, utána egyre szarabbnak, végül közömbösnek, aztán ha x idővel később újra előveszem és elolvasom, akkor általában olyan, mintha nem is én alkottam volna, aztán vagy fogom a fejem és röhögök kínomban, hogy írhattam ilyen ökörséget, vagy ledöbbenek, hogy ez egész jó. A vizet akkor kapom fel igazán, a.