A gyerekeket két épületben helyeztük el, külön az alsó és külön a felső tagozatos diákokat. Ennek megfelelően lettünk nevelő tanárok is szétosztva. A délelőttökkel nem volt gond, mindenki a vízben, élvezte a napsütést. Nekem úszóhártyám nőtt a lábaim közt, annyit voltam a vízben. Vittük Őket vitorlázni, kirándulni, estére pedig közös szabadtéri mesevetítést tartottunk Nekik. Hétfőn Én hazaérkeztem, kö.

Érzelmi viharok az augusztusi kánikulában. Nem mondanám, hogy életem legjobb formájában vagyok ebben a hónapban, bevallom, pedig a ciklusvizsgálatom - amitől annyira tartottam, mint a tűztől- olyan gördülékenyen halad ezidáig legalábbis, hogy csak ámulok és bámulok, de erről majd írok egy összefoglaló bejegyzést, ha végeztem vele a jövő héten. Szóval majdhogynem okom sem lenne panaszkodni. Miért nem tudok én könnyek nélkül örülni? 2015 augusztus 10.

Sunday, 12 July 2015. Monty cicának pár hete az osszes fogát kihúzták, nem maradt egy sem. Fura de sokkal tobbet és jobban eszik mint foggal. És miért nehéz néha? De ettol fuggetlenul elég nehéz feldolgozni hogy már reménykedni se nagyon érdemes, felesleges is , minek is lennék hónapról hónapra a godor alján nemde? Wednesday, 20 May 2015. Van ilyen egyáltalán hogy elmúlik? Cikluso továbbra is felborulva az utolsó éppen 25 napos volt.

Reményhal, lombik, bittersweet life . Bár nagyon jól indult a nap, délre már itthon is voltunk. mindent előkészített, a lakás gyönyörűen ki volt takarítva, Jessy anyósomnál és csak késő délután hozta haza Sz.

Petesejtek ébresztő, babát szeretnénk. Csak azért is család leszünk! Címszavak - A 100. Reményhal, lombik, bittersweet life . imádtuk őket, de az uh-s szúnyogriasztót nem szerették, 2 hete odébb álltak.

Nem a gólya hozza! Küzdelmeink az anyaságig - apaságig! 2015 április 20. Karácsony óta számtalanszor voltam holtponton. Csak az a baj, hogy retteg konfrontálódni a szüleivel. Bármi tesznek ami neki határozottan nem jó, ő még csak megemlíteni sem meri nekik, ők meg ezt jól kihasználják.

Célok, álmok, tervek és a megvalósuláshoz vezető lépések, történések. Babát szeretnénk, mint oly sokan mások. Küzdünk érte, mint oly sokan mások. És sikerülni fog biztosan, mint oly sokaknak. Kicsi fiunk továbbra is nagyon aktív, naponta úgy érzem, hogy teljesen átrendezi a kis fészkét. Persze már nincs sok helye, valószínűleg csak nyújtózkodni próbál.

Patrik nagyon ügyes baba volt a vizsgálatokkor. A végére el is aludt a kezelőasztalon. Reflexei jók,hallás,látás jó. Vesénél az egyiknél egy kis tágulat látható,azt mondta a doktornéni hogy 5 hónap múlva menjünk kontrollra. Nagy százalékban fordul ez elő babáknál,főleg fiúknál és egy éves korra ez el szokott múlni. Annak ellenére hogy tudtam,és valahol számítottam is rá.

Mit tudtunk volna még tenni? Mit nem csináltuk jól? Minden adott volt, minden tökéletes volt, minden olyan jól összejött. Joggal reménykedhettünk, hogy most végre sikerül! De nem így történt. Fogadjuk el, hogy Daninak nem lesz kistestvére? De hisz annyira szeretne. Vagy gondolkodjuk el az örökbefogadáson? Soha nem idegenkedtünk a gondolattól. Vagy vegyük igénybe donor vagy az embióadományozás lehetőségét? Tegnap fel is vázoltam Sz.