Már hajnali egy és Harry még mindig nem alszik. Mellette ülök az ágyon és simogatom a karját. Elég gyors és érdekes fordulatot vetett a kapcsolatunk. Nem láttam még fiút sír. Ebben a pillanatban beugrott egy talán emléknek mondható gondolat. Egy kis fiú a tó mellett. De hisz én ismerem ezt a tavat. Sír és kavicsokat dobál a vízbe. Az arcát nem láttam, de tudom. Érzem, hogy közel áll hozzám. Ki lehet ő? Ekkor hirtelen Harry felém fordul.

Fontolóra vettem, hogy bezárom a blogot és sokáig ki is tartottam mellette, de rájöttem, hogy egy olvasómért is folytatnám a blogot! Na meg természetesen én is szeretem. Vissza olvastam az első résztől kezdve a 25. Amilyen gyatrán kezdődött a sztori és ahol most tart az írásom. Könnyen fellelhető a különbség! Köszönöm nektek, hogy még így is olvassátok! Kérlek hagyjatok nyomot magatok után! Megláttam az ijedséget a szemébe, hogy neta.