Miért nem vagy képes megérteni? Kérdezi, azt hiszem, hamarosan elkezd üvölteni. Látszik, hogy ideges, egyben csalódott is. Nem fogok elmenni innen! Ez lesz a legjobb neked, Zoe, mindig a legjobbat akartam neked - nyújtja felém a kezét, egyre halkabban beszél, meggyőzőbben. - Miért nem hagyod, hogy segítsek? Nem jött rendbe semmi, hát nem érted? Még mindig Blake után sírsz minden éjjel, azt hiszed attól, mert nem vagyok itt, nem tudom? Ezen nem tudsz azzal segíteni, hogy elvisze.

Című történet talán egy fárasztó iskolai nap után pattant ki a fejemből, egyetlen gondolat, egyetlen mondat miatt. Nyáron kezdtem el írni, valahogy június első napjaiban. Mivel akkor még nem sejtettem, hogy egyszer ennyire fontos lesz számomra, nem jegyeztem fel róla semmit. Ám most, kilenc hónap múltán úgy érzem, hozzám nőtt annyira, hogy külön sorokba szedjem a vele kapcsolatos gondolataimat. Nem tudok mindenkit felsorolni, elnézést attól, akit kihagytam, de sokatokat ne.

Na, hát ez is eljött. Sokat tépelődtem, hogy én most komolyan ezt akarom-e, vagy sem. Azt hiszem nagyon kedves vagyok, és gondoskodó, de egy lusta dög is egyben, és félénk. szóval a lényeg, hogy képesek legyünk együtt vezetni a blogot. Legyen hasonló az ízlésünk! De, hogy ne legyen e.