Az, hogy valaminek boldogtalan a vége, nem azt jelenti, hogy soha nem is volt boldog. Elnézést a múlt heti kimaradásért, de mint korábban írtam, sikeresen lebetegedtem. Magamról viszont ennél többet nem is szólnék. A fic-kel kapcsolatban, nos én Harry Potter-t terveztem, aztán reggel felébredtem és rám tőrt a mániám. Ha már egyszer március 15. Hogy ez mennyire hálás feladat az én gondolkodásommal? Itt most megint csak magamról tudok írni.

A gentleman arrives before the hero. Na, mint minden normál iskolásnak, sajnos nekem is lesznek elfoglaltságaim az elkövetkezendő néhány hónapban. Miért kell a sulinak eddig tartania? XD Így, nem vagyon annyira biztos, hogy mindig mindennel időben kész leszek. Minden esetre amikor tudok hozok valami ujjat. Van egy két ötletem, ráadásul sikerült az Ellentéteket megszelídítenem! Addig is, byebye 3.

Nem tűntem el teljesen! 160; Villám szösszenet, mert akármi is történjék a mangában, még mindig nem adtam fel AliMorékat. Neki kéne futni a témának még egyszer, annyival többet érdemelnek. Ráadásul spoileres, szóval aki még nem olvasta Cassandra Clare-től a Mennyi tűz városát, annak eszébe se jusson elolvasni ezt a szöszt! 2015 április 4. Altes Lied aus den Alpen. Újévi fic, kelt foga.

Első és örök Marvel shipem. Nem kifejezetten az a jelenet, ami a képen van, de van köze hozzá. És higgyétek el, ezt sokkal szenvedősebbre akartam, de nem akart összejönni, még így sem, hogy az éjjel kettőkor írt vázlatot most délután átfutottam. De hát mindegy, lett amilyen lett, még ha értelmetlen is. Mert tényleg az, ne keressetek lényeget.