Úgy csak könnyebb az élet, ha lebegünk. Faágak közt libben át a szél. S már a messzi határon szökdécsel. Sóhajtom a télnek, miközben. A nap hullámokban ontja rám sugarát. Zöldelő fűben széttaposom álmaim,. Leszakítok egy ibolyát, szélben eleresztem. Zizzen egy levél, csak engem. Engem forgat a láz éjjelenként. Amíg felhők vándorolják körbe az eget.

Nekik is nagyon szépen köszönöm! Nem is tudom mit írhatnék még. Mikor rájöttem, hogy .

Köszönöm a 1900 oldalmegtekintést és. hogy komiztatok a rész után. Ahogy eszembe jutott a tegnap este a szívem iszonyú tempóban kezdett el verni és elhittem, hogy a környezetemben lévők is hallják és nem csak én. Szóval elegem van ebből a családból! Nem tudnál úgy ten.

Remélem, hogy továbbra is velem tartotok majd és bármennyire is hiányzik a blog követni fogtok engem. Köszönöm azt a sok mindent, amit adtatok nekem, igyekszem minden nap visszaadni valamit belőle! Az idő egyre hidegeb.