Kicsi kihagyás után meghoztam a következő részt is. Igen tudom nem én vagyok a legjobb író, de azért egy kicsit rosszul eset. T, hogy semmilyen visszajelzés sem érkezett. Reggel szinte kipattant a szemem olyan izgatott voltam vajon milyen lehet egy fotózás. Egyszer voltam fotózáson akkor még 7 éves voltam és az unokatestvérem esküvője volt. Valaki nagyon kopogtatott úgyhogy kiszaladtam , hogy ajtót nyissak.

Reméljük, még nem mentünk az agyatokra ezzel a sok késéssel, mert tényleg nagyon sajnáljuk. Nincs is normális magyarázatom arra, hogy miért nem írtam. Viszont remélem, ez az extra hosszúnak nevezhető szösszenet majd kárpótol titeket! Köszönjük szépen a sok támogatást, nézettséget, kommenteket. Tényleg a legjobb olvasók vagytok a világon! Köszönjük a türelmet, és jó olvasást! Mit csinálsz itt ilyenkor, hercegnő? Csak megéheztem.

A búcsú csak akkor nehéz,. Ha tudjuk, hogy végleges. Ez a legutolsó bejegyzés ezen a blogon. Elég furcsa érzés, ugyanis 140-en iratkoztatok fel. Te jó ég, még mindig nem fogtam fel, hogy tényleg ennyien olvastatok! Szóval nagyon-nagyon szépen köszönök mindent! Egyre többen iratkoztatok fel, annál jobban izgultam. Féltem, hogy csalódást okozok nektek, féltem, hogy valamit elrontok. De ti itt maradtatok és olvastatok, amiért soha nem tudok elég hálás lenni! Szeretnék pár szót mondani a két főszereplőről.

Először is, szeretnék mindenkitől elnézést kérni, aki olvasta ezt a történetet, és várná a folytatást. Sajnos, nem hiszem, hogy valaha lesz új fejezet, mivel nem csak rajtam múlik. Szóval, ha valakit érdekel, akkor kérlek, a bejegyzés alá írjon. Szeretnénk mindenkit köszönteni, itt ezen a csodálatos helyen! Részei kapnak helyet, méghozzá Larry Stylinsonról. Figyelmeztetésül közölném, hogy a történet olykor felnőtt.