Az élet nem más, mint önmagam tudatában lenni. A szavakkal bánni nem tanultam meg, nem lesz belőlem sem író, sem a nagy igazságok kimondója. De mégiscsak tanultam ezt-azt az elmúlt év alatt. Éltem, láttam és tapasztaltam, a rendelkezésemre álló időhöz képest azt hiszem, hogy elég sokat, talán így hirtel.

A vécéülőkén, így képzeled, gondolatok nyúlnak el, rájukülsz, eszmélsz, megemelkednél, mindegy már, röhögsz, ahogy nem szoktál. Ágyékodat a kagylónak nyomod, köpsz, kiűzöl a szádból ízeket, megelégedve bámulod a habot a lefolyón, ügyes, ügyes. Víz indul a zuhanyrózsából, mikor indítottad? Hideg, te akartad így. Illat, nem biztos, hogy tényleg ízlik neked. Könnyű így, persze, hiszen az egészet csak kitaláltad.