Régen nem jegyzetem már be semmit eme szalagra, de most bepótolom. Bár biztos vagyok benne, hogy jó pár információ ki fog maradni, így a tel. A további napokban, hetekben fel fogok néhány kérdésre tenni választ, melyek tisztázhatnak rejtélyes eseményeket, hogy mi miért történt és tulajdonképpen mi is volt ez az egész. Bizonyára feltűnt, hogy jó ideje nem volt frissítés a blogon.

Hol is hagytam abba? Az utóbbi időben elég sok minden történt. Onnan kezdeném mesélni a történetet, hogy valami Josef elráncigált minket, azt hazudva, hogy Iklak meg akar minket ölni. Elhitte neki mindenki, együtt mentünk az erdőn, alagúton, mindenhol! 2010 július 14. És még esze is van! 2010 július 11.

My thoughts are in a whirl. Már hét éve nem aludtam egyedül. Ha mégiscsak távol voltam Tőle, akkor is anyámmal voltam, vagy a testvéremmel. Kezdjük ott, hogy tényleg nem aludtam semmit, az ágyban csak forgolódni tudtam, aztán a kádban feküdtem egy jó darabig, ott majdnem sikerült is elaludnom, de természetesen már félálomban bevillantak az emlékek, így felejtős volt. Az a kis egyetemista, magamutogató kis. Szóval Stephanie, elég ny.

Úgy vártam ezt az utazást, azt gondoltam végre pihenhetek, kikapcsolódhatok, ehhez képest elég nagy zűrzavar alakult ki körülöttem. na de kezdjük az elején. bevallom kicsit félek a naptól, de azért lemegyek a megbeszélt időpontra és mivel nincsen sok időm már indulok is, csak magamra öltök valamit.

A remény veszik el utoljára. A diák álmok se mások. A tanárok szeme már kerek. Vége van, elmúlt már.