Agyon sok kedves üzenetet kaptam sokatoktól, sokan feliratkoztak a blogra és rengeteg megtekintést kaptam.

Farkasordító hideg van - apa hangja kiragad a megfigyelésből, a bőröndöket a fal mellé állítva osztja meg velünk a közérdekű közleményt, majd miután anyától egy lomha biccentést kap reakciónak, el hagyja a házat, s az udvarra sétál. Merre van a gyufa? Apa zihálva lép be a konyhába, kérdését anya felé irányítja, aki túlságosan el van merülve a próbálkozásban, ahhoz, hogy válaszoljon, így apa rám emeli barna szemeit. Jesszusom - kapok mellkasomhoz, aminek következ.

Nem vagyok különleges, egy hétköznapi ember, hétköznapi gondolatokkal. Egyszerű életet éltem, nem állítottak nekem szobrot, a nevem hamarosan a feledés homályába vész, de egy tekintetben sokkal szerencsésebbnek mondhatom magam mint bárki más. Egész szívemmel és lelkemmel szerettem valakit és ez nekem bőven elég.