Ebben a képben minden megtalálható, mi szem szájnak ingere és elvileg minden másra használható a festésen kívül. Farostlemezre készült akrilfesték - eddig még oké -, ragasztópisztoly és cipőpaszta felhasználásával. Nem gondoltam, hogy egy ilyen kép ennyire mutatós lehet. Tuti nem ez lesz az utolsó ragasztós képem, nagyon tetszik ez a 3D-s technika. Sok lehetőség rejtőzik benne, úgy érzem. Ezt is digitálisan kereteztem be.

Már megint milyen régen nem írtam. Mostanában amellett, hogy megállás nélkül dolgoznak a tűim, tervezésre is adtam a fejem. Ezekből mutatok most egy ízelítőt. Honlapján jelennek meg szépen, sorban.

Arra a következtetésre jutottam, hogy mostanság úgysem lesz időm, kedvem írni a blogomra, így ideiglenesen mindenképpen, de valószínűleg végleg befejezem a blogollást. Köszönöm, hogy eddig figyelemmel kísértétek a beszámolóimat, hogy reagáltatok a bejegyzésekre! Visszatértem a három napos szabadságból. Ezúton is sok boldogságot kívánok nekik. Nagyon örülök, hogy egymásra találtak.

A gondos párválasztás nagyon lényeges. Én például eldöntöttem, hogy csakis olyanhoz megyek férjhez, aki képes nekem tíz napig beadni a vérhígítót. Ugye te be mered adni? Hát a Dani az be. És ha nem halok me.

A múlt héten egyik nap bicikliztünk haza Jázminnal. Érdeklődtem, hogy mi legyen a vacsora. Ő sült krumplit akart, de én erősen a kalács felé hajlottam. De mivel szűk idő állt rendelkezésre, ezt az ötletet elvettem és úgy döntöttem, hogy gofrit sütünk. Meg is kérdeztem egyszem leányom, hogy mit szólna, ha gofri lenne a vacsora. A következő választ kaptam, egy a lapockámra irányított tenyeres kíséretében. Jó ötlet, öcsém! 2011 augusztus 24.