Sajnálom még egyszer, remélem, hogy megértitek. Aki olvassa a sztorimat, az írjon már a chatbe annyit, hogy ÉN. Mindennap nagyon sokan megnézik a blogot, és olyan kevesen írtok komit, és csak azért, hogy tudjam, kb. Szóval ha olvastad már a 3 sztorim közül akár az egyiket is, akkor kérlek, írj annyit a chatbe vagy komiba, hogy ÉN.

Fent a Ne játssz velem! Már csak négy van hátra. Fent a Ne játssz velem! Hamarosan bezárom az oldalt. Fent a Ne játssz velem! Hamarosan a végéhez ér az átírás, majd lassan bezárom az oldalt. Fent a Ne játssz velem! 201507. Fent a következő Ne játssz velem! 201507.

Habár a terem vendégekkel és nyüzsgő diákokkal volt tele, akikben még égett a vágy, hogy valami nagyot alkothassanak a sminkes szakmában, a hely kisugárzása, mégis inkább egy nagyszabású amerikai cég halljának felelt meg. Kicsit elszaladt veled a ló? 8211; értetlenkedett Richard.

Új napokat várok változások nélkül, de mindig mire vágyom, újra meg újra csak elkerül. Gondolataimban valahol csak fekszem, üresen és tisztán, nyugodtan és csendesen. Tudom, hogy most nagyon hirtelen vége lett, de már egyszerűen nem tudtam, hogy mit írjak. Nem akartam húzni, mert unalmas lett volna! Viszont nem kell sokat várni, hogy újra olvashassatok, ugyanis már tervben van a következő és egyben utolsó fanfiction-öm! És akkor előre elmondanám, .

A hálószobám padlóján szétszórt, halmokban heverő ruhadarabok között kutakodtam egy szál. A szemközti falra akasztott értéktelen műanyag órára néztem. A francba! Egész héten pontos voltam annak ellenére, hogy semmi sürgős programom nem támadt. Ezek után természetes, hogy pont akkor késem el, mikor a leginkább nem kéne. Hol a fenében lehet? A szobája ajtajáig rohantam. Hány éves a pasas? Csak vigyázz, nehogy.

Egyenlőre csak mi ketten írunk sztorit, de szívesen feltesszük bárkiét, ha SP -ről szól. Ja és még itt van egy cikk a mai Bors-ból.

Erre mindketten fel kapták a fejüket. Na végre, hogy felkeltél! Jött oda hozzám vámpírsebességgel Stefan, és átölelt. Meddig nem voltam eszméletemnél? Nekem nem úgy tűnt. Kérdezte Damon amikor visszatért a való világba. Nem akartam arra gondolni ezért inkább témát váltottam. Otthon vannak viszont Emily itt van. Mit tegyünk vele? Ezt meg, hogy érted? Rendben. - bólintott és már el is tűnt.

Nem tudom, hogy ki emlékszik erre a blogomra. Nem tudom, hogy ki olvasta, vagy ki nem. De megígértem, hogy amint kész lesz az új blogom rakok ki egy bejegyzést. Mint láthatjátok, kicsit újítottam a blogon, a képekért köszönet Noricii blogjának! Találkozunk nyáron, emberek! 2012 augusztus 31. Jó napot minden egyes-kettes olvasómnak! A másik.

Mostantól folytatom a történet írását. Remélem azért néhányan olvasni fogjátok. A karácsonyon hamar túl voltunk. Az év utolsó napján visszautaztunk Magyarországra. Jó volt végre itt lenni. Szeretem Londont de már akkor is haza akartam jönni. De napokkal később elkezdtek rosszabbodni a dolgok. Azt se tudod miről van szó! Tudod te, hogy miket mondasz? Nem hiszem hanem tudom! .

Ki ez a lány? 2012 augusztus 28. Ha tetszik az első rész akkor folytatni fogom. A szekrények felé mentem megkeresni a fájdalom csillapítót. Öntöttem bele vizet és bevettem a gyógyszert majd én is csináltam magamnak reggelit és leültem Tina mellé.