Elisabeth csodálkozva nézte, de nem szólt egy szót sem. Meg kell mondanom, mennyire imádom, mennyire forrón szeretem magát. Elizabeth elképedését nem lehetett leírni. Csak ámult, pirult, nem hitt a fülének, és hallgatott. Neeem, neem, nem teheted meg ismét! Ön sokkal nemesebb lelkű, semhogy tréfát űzzön velem.

Örömmel jelenthetem, hogy végre visszatértem. Már nagyon régóta szerettem volna ismét megnyitni ezt a blogot is, ami végre eljött. Remélem, hogy tetszeni fog a rész, és máskor is visszanéztek. Köszönöm azoknak, akik izgultak értem az érettségikor. Mond el, kérlek! Belökte a szobájába vezető ajtót, és mögém ugrott.

Mint láthattátok, tervezek egy ilyen bejegyzéssorozatot indítani a regény mellett, amiben leírom, hogyan készült egy-egy fejezet, emellett különböző érdekességeket osztok meg a történetről és a szereplőkről, és tanácsokkal is ellátlak titeket. Ők ketten látszólag teljesen különböznek, de amikor a sors közbeszól és az az egy dolog, amiben mégis hasonlítanak, összeköti őket, legszívesebben menekülnének egymás mellől. Mondd, te hiszel az őrangyalokban? Ébreszd fel a lelkem! .