A könnyek már arcomra fagynak és ajkaim kiszáradva elválnak egymástól, nyelvemet lassan végig csúsztatom rajtuk, mitől égni kezdenek. Nehézkesen és mélyen veszem a levegőt, meredten bámulom az előttem lévő fölém magasodó vasajtót, miközben szívem egyre erősebben nyomodik a mellkasomnak. Lábaim elgörnyedtek a folytonos üléstől, már jó pár órája itt lehetek magamba roskadva az ajtót bámulva, hátha megjelenik idegesítő vigyorá.

Nekem ezernyi esélyem volt, de a sorsom az, hogy menekülnöm kelljen. És miért gondolom én ezt? Amióta Kai egy nyilat küldött a hasamba teljesen öntudatlanul, az első dolgom az volt, hogy elkerüljem őt. Tudtam, hogy nem adja fel, ahogyan azt is, hogy nem önmaga. Vámpírsebességgel húztam el a helyszínről, bár a trükkös nyíl miatt a sebem egészen nehezen gyógyult még életben voltam. Egyáltalán tudsz te beszélni? Néztem fel a fekete alakra, akiknek sárgán izzó s.

Espi-t sok sok év után is gyötrik a fájó emlékek és rabságban tartják a lidérces álmok. Teljesen magába fordult, a régen sokat mosolygó, kacagó kislány, a.

Az bukkan fel az életedben, akire elég érett vagy, aki most a legtöbbet tud segíteni neked, és akinek te is a legtöbbet tudsz adni, akivel a leginkább passzoltok egymáshoz. Adok-kapok kapcsolat az egész, de mégis van valami olyan mélysége, hogy akár az egész életedet végigkövetheti. Semmit sem láttam az este. Ez volt a legjobb magyarázat. De mégis mi tenne ilyet? Sziaa - Szóltam bele, és lepattantam az ágyra. Szia, mi van veled? .