Próbáltam visszaemlékezni rá, mi történt. Annyira felgyorsultak az események, fel se tudtam fogni, hogy egy pánikroham közepén vagyok és fuldoklok. Rosalya újra ostromolta a telefonom. Amint felvettem, már meg is bántam, ugyanis Rosa az egész hazavezető utat végig dumálta, hogy mit képzelek magamról, meg hogy mennyire aggódott értem, és ilyet soha többé ne csináljak. Rosa hanga megremegett, kihallatszott belőle az aggódás. -Abby, szólalj már meg! A frászt hozod rám! Semmi gond.

Ki kell találnom egy tervet, amivel végleg tönkre tehetem Fujimaki gecit. Hallom a falra felszerelt óra kattogását. Lekapcsoltam a villanyt, és elindultam kifelé, de a telefon megállított. Nem vagyok hajlandó beszélni ilyen szarokkal. Ha egymaguk nem tudják elintézni, amit parancsoltam, hát majd én fogom. De abban semmi jó nem lesz.

Előre bocsánat, hogy ilyen rövid lett, de ha most nem fejezem be, félek túl hosszúra nyúlt volna. Addig is jó olvasást, kommenteket szívesen fogadok! Elvesztem Victor áfonyaszemeiben. Élettől csillogtak, egyszerűen elkápráztattak. Aztán behunyta a szemét, azt hittem újra megcsókol, de nem. Elhúzódott, és felült mellettem. Arcát a tenyerébe temette, és fájdalmasan felsóhajtott.