Kedves mindenki, de főleg, kedves blogolók! A cseréket csak 1 hétig hagyom kint. Utána leveszem, hogy helyet adjak az újaknak, mert egy idő után összegyűlik, és másból sem fog állni a blogom, mint hirdetésekből. Engem is nyugodtan levehettek 1 hét elteltével. Már nincs sok vissza sok a 10. 8211; Tudod, mi a te bajod, Luna? .

Egy hónap telt el, ami közben teljesen eltávolodtunk egymástól azzal a fiúval, akit a szívembe zártam és sosem tudtam elengedni. Egyszerűen képtelen voltam nem rajta agyalni egész álló nap. A fejemben járt a régi bunkó tette, ami miatt mindig a sírás kerülgetett, a néhai kedves gesztusai és a szökésünk pillanatai. Kész vagy már Judy? Kérdezte Maria a legújabb barátnőm, aki az ágyamon ülve nézegette az újságaimat. Nahát te aztán tényleg gyönyörű vagy! Tényleg te vagy az Judy? Annyira szeretem őket, mivel .

Nos akkor itt lenne az első fejezet - vagyis inkább a nulladik - ami elsőre egész rövid, de hamarosan jön az első teljes fejezet, ami sokkal eseménydúsabb mint ez. Jó olvasást kívánok mindenkinek! Megjegyzést írni ér, nem harapok! Vagy valami ilyesmit kellene írnom nem? Az első bejegyzést pedig mindenképpen a bemutatkozásra terveztem szánni, mielőtt belecsapnék a közepébe.

Valahol a világon van egy kis szoba, melynek falain húzódó hosszú, mély repedések ha beszélni tudnának, már sikítva menekültek volna el. Vagy ott van a padló, mely már teljesen kikopott, és bár halványan, de mégis láthatóan tarkítják apró, vörös foltok. Ennek a szobának hosszú múltja van. Élt már át jó és rossz dolgokat, örömöt, bánatot vagy fájdalmat. Ám mindegyik esetben van valami közös. Várod már, hogy kezdődjön? Létezik-e egy másik Föld? Vannak, ak.