In the end - The Perfect Illusion. Valaki nem akarja, hogy meghaljak! 2016 november 28. Végül is, - kezdte, miközben egy maroknyi chipset tömött a szájába - miért jöttél el otthonról? Heather hatalmasat sóhajtott, de nem szólalt meg. Nem akarta kiteregetni a fiú előtt az életét. Még mindig nem bízott meg benne. Gabriel többször is a lányra pillantott, aminek hatására Heather jobbnak látta, ha beszélni kezd. Ez egy hosszú történet! Nem is tudom, hol kezdjem! Csak ne az elején kérlek! Húzta mosolyr.

Hétfőn minden a megszokott rend szerint indult. Túl voltunk az avatáson, senki sem számított semmi extrára, hiszen tudtuk, jövőhétig semmi nagy esemény nem fog érkezni. A dolgozatok is még elég távoli gondolatoknak tűntek, így az egyetlen borús dolog, amire számítottam volna, az a felhős ég. Nos, nem is én lettem volna, ha nem alakul unalmasan a napom. Tényleg olyan volt, mint egy leszállópálya. Az utca tele volt sáros és vizes papírdarabokkal.

Hogy január óta nem raktunk fel egy részt sem, de sajnos itt van az érettségi a nyakunkon és alig van egy szabad percünk. Nem ígérünk semmit, de abba biztosak vagyunk, hogy amint lemegy ez a kaotikus időszak, rendszeresebben fogjuk hozni a friss fejezeteket. Szépen felöltöztem és elindultam a Marble-ba. Még nem kell elkezdenem a munkát, de ha nincs jobb dolgom, akkor benézek, hátha kell valamit csinálni egy kis mellékesért. Hol a francban voltál Edina? Azt nem mo.

Az ágyamon feküdtem es a leckémet írtam a laptopomon mikor a húgom berontott a szobámba. Most nem érek rá Lara. Muszály ezt megírnom vagy megbukok franciából. Mi ennyire fontos hogy tönkreteszed a munkám? Daniel Coleman a fontos. Mostmár írhatom a leckém? Nem tudhatod. Lehet hogy azóta más lett. Kelly adj neki egy esélyt. Aha de tartsd magad távol tőle.

Egy láthatatlan vörös szál köti össze azokat, kiknek sorsuk, hogy találkozzanak függetlenül időtől, helytől,körülménytől. A szál talán megnyúlik vagy összegabalyodik, de soha el nem szakad.