A pillanat szépsége abban rejlik, hogy elillan. Kérlek, hozd vissza, csak egy kósza pillanatra,. Mert azt akarom hinni, hogy majd talán itt maradna. Kérlek, hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer,. Mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel. A nehézségek tanítanak meg arra, hogy van benned Valaki, akinek ez nem nehéz.

Istenem, milyen régen osztottam én meg bármit is ezen a blogon. A tizenkettedik rész megszületett! Nehéz volt, de összejött. Ez a folyamat még most is tart és még mindig sajnálkozok érte. Azért remélem, az olvasóim még megmaradtak és kapok véleményt erre a nem túlságosan jól sikerült fejezetre. Nem írtam lassan fél éve. Na szívecskéim, puszillak titeket! Nem soká jelentkezni fogok! Felültemben.

Nem akarom az időt húzni, köszönjük azt a kis támogatást, amit kapunk! Lábaimat gyorsan szedem, mire megérzek egy esőcseppet a fejem búbján. Nagyszerű! Úgy érzem egy világ omlik össze bennem, lábaim önálló életre kelnek és van egy sejtésem hová vezetnek engem. Te meg mit keresel itt? 8211; vág bele rögtön a közepébe, az arca komor és kíváncsi. Igen, valóban engem is meglep, hogy Ő az, akihez rögtön szaladtam, de nem akarom Andyt bajba keverni a bandánk többi tagja előtt és .

Kedves Olvasóink, drága - feledésbe merült Versenyzőink! Ezúton - borzasztó lelkiismeret furdalással, s fájó szívvel - szeretnénk bejelenteni, hogy a versenyt végérvényesen lezárjuk. Ami annyit takar, hogy lefújjuk, elmarad, elégetjük. Sajnálatos módon az oklevelek és az eredményeket takaró okmányaink elégtek egy elektromos tűzben. Nos, akkor jöjjön a még fontosabb dolog, ami nem más, mint a blog sorsa.