Ebben a bejegyzésben szeretném megmutatni, hogy miket vettem a iskolakezdésre, amiket mindenképpen hasznosnak találtam. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádok bevásárolni a sulira. Nem tudom, mi okból, de valamiért ez a mániámmá vált, mindig izgatott leszek, mikor szóbakerül a sulira való bevásárlás, de nem is akarlak benneteket ezzel untatni, inkább rátérek a lényegre. Ha nagyon unalmas lenne az óra. Én nagyon szeretem a dolgokat rendszerezni, ezért mindig jól jönnek a különféle mappák.

Ti meg írtok nekem, feliratkoztok, és ami a legrosszabb az, hogy várakoztok. Ez nem ígéret ez tény. Sajnálok mindent és egyszerre köszönök mindent.

Ne haragudjatok a késlekedés miatt, nyaraltam! Vagyis jelenleg is hűsölök, ám gondoltam, feltolom ide a képem. Ne egyetek meg! Lábujjhegyen az ajtó felé osonok, mint egy szökevény, még levegőt is alig merek venni, amikor Robin megszólal. Teljes talpra állok, leeresztem a vállamat, felé fordulok. Robin megnyitja a zuhanyzóban a csapot, és miután fénysebesség.

Igen, jól látjátok, nem egy új résszel jöttem. Már jó ideje nincs ihletem és időm. Így arra az elhatározásra jutottam, hogy bezárom a blogot. Egy évem volt ebben a blogban és gyakorlatilag itt tanultam meg rendesen a blogolás rejtelmeit. Nehéz a szívem, de ezt a lépést meg kellett tennem. Bocsánat, hogy cserbenhagytalak titeket, akik mindig várták az új részt.

New York, Max, and Me. Ez a történet egy nem mindennapi barátsáról szól. Az elején nem bírják egymást, nagyon különböznek, de aztán, a tíz órás repülő út alatt egyre jobban megismerik egymást, és nem is tűnik olyan ellenszenvesnek a másik. Tizenötödik fejezet - Hülyülés a köbön.