De a családtagjaim még mindig nem tették ezt. Inkább éreztették velem, hogy csodálkoznak a felébredésem miatt. Mintha már beletörődtek volna abba, hogy sosem látnak viszont. De tulajdonképpen hol is voltam mielőtt felkeltem? Sőt, miért is aludtam? Hát, már nem mosolyogtam. Nyugodj meg, Co! Mondta a lány a szomszédszobából. Hiszen nem is ismerem! Ne nevezzen ilyen bizalmasan! Jó napot, én lennék az! .

Megint egy fordulós számhoz értünk, és óriási késéssel, de meghoztam a következő rész első felét! Remélem tetszeni fog mindenkinek a 16-os karikát viszont lehet ki kell tennem rá.

Ennyi lenne a Difficult Love blogom. Elővettem a tollamat és írni kezdtem.