Sajnálom ezt a sok késést, már jó a gépem és igyekszem írni a többi fejezetet is! Másnap újult erővel keltem fel. 6 órát mutatott a telefonom. Nem tudtam magammal már mit kezdeni, így halkan beosontam a fürdőbe. A forró vízcseppek segítettek ellazulni. A samponomért nyúltam, hogy a vastag tincsekben álló hajamba masszírozhassam. Nem sokkal később, frissen mosott hajjal, felöltözve készen álltam az előttem álló napra.

Ezen a blogon nagyon régen jelentkeztem, hiszen nem volt semmi, amiért írtam volna. Folytatást még mindig nem akarok a történetnek, mert ezt így tartom egésznek, de úgy éreztem már hetek óta, hogy még tartozok egy bejegyzéssel, amire most sort is kerítek. Köszönöm a 100 feliratkozót! 2013 március 10. Sajnálom, hogy néha sike.

16 fejezet - New York fiúk! Mikrofonommal erőset bokszolok a levegőbe, a közönség őrjöng, fáradtak vagyunk, ziláltak és már szinte teljesen berekedt a torkunk a folyamatos énekléstől. Azóta már csak ez éltet, a közönség fülsiketítő őrjöngése, ahogy tombolnak, mikor meglátnak minket. Légedettséggel tölt el, hogy ezt értünk teszik, mutatják, hogy valamit nagyon jól csinálsz. Niall karon ragadva ránt be a fiúk ölelésébe, m. És még mindig jók vagyunk! .