Amikor reggel ébredezni kezdtem, hirtelen nem tudtam, mi ami az ami valójában meg történt, és mi az ami csak a képzeletem szüleménye volt. Friss levegő csapta meg az orromat, a bőrömet gyenge szellő fújta, a hátam pedig sajgott a kemény valamitől, amin feküdtem. Egyértelműen nem a puha ágyam volt. Órákig csak némán ültünk egymást mellett, figyeltük a holdat, a csillagokat, majd beszélgetni kezdtünk, és rájöttem, hogy fölöslege.

Hallottam, ahogy Nicole erőtlenül mond valamit, aztán a gép sípoló hangja hatolt a fülembe, még mielőtt bármit is tehettem volna, egy nővér termett mellettem, elvette Nicole mellkasáról a lányunkat, aztán az orvos kezdte hangosan szólongatni Nicole-t. Végül egy nővérnek odaszólt, hogy kísérjenek ki engem. Na, nem bírtad bent? 8211; kérdezte Harry vigyorogva.

A nap lenyugodott, majd felkelt. Egy újabb nap virradt, és eddig úgy tűnt, minden a terv szerint halad. Hogy mind az öt fiú holléte ismeretlen az ellenség számára, hogy egyenlőre mind az öten biztonságban vannak . Louis volt az egyetlen, aki meglepő semmilyen szabályt nem szegett meg, és semmi rendkivülit nem csinált. Otthon ő volt az akinek az esze mindig csíntalanságokon járt, aki mindig valami újon törte az fejét és egy percig sem tudott nyugton maradni, de most egészen.