Igen tudom, hogy megígértem, hogy folytatom ezt a ficit és fel is tettem nem olyan nagy de nagyon régen egy új részt. Azonban szerintem ti is érzitek, hogy az írásom a lelkesedésem ez iránt a történet iránt már nem ugyanolyan. Valahogy elveszettem az érdeklődésemet és nem szeretném ha megszokott minőségű fejezetektől rosszabb, összecsapottabb befejezést kapnátok így a történetet befejezetlennek nyilvánítom.

Először is bocsi, hogy ennyit kellett várni a befejező részre. Másodszor nagyon örülök, hogy ennyien olvastátok a történetemet. Azoknak meg külön köszönöm, akik vették a fáradtságot és kommenteltek is. Mindegyik különösen jól esett! És tényleg, mégegyszer köszönöm a sok olvasót! Öröm volt nektek írni! A bejegyzésre mutató linkek. Pierre elkezdte csókolgatni a nyakam, majd fölém mászott. Lehelte, majd szájon .

Új blog - Mert miért ne? Mit csinálnál akkor ha az életed szabályokból és megjátszásokból állna? 2013 december 23. Ez egy igazi lezárás, és valami újnak a kezdete. Kellemes ünnepeket kívánunk, reméljük remek szünetetek lesz! Miután köszöntötte a közönséget a zongorista srác egy lágyabb dallamot kezdett el játszan.

Can it be the end? Aki ezt a kis bejegyzést olvassa! Szinte észre sem vettem. Ahogyan teltek a hetek a fejem felett, csak pislogtam az egyetemi forgatagban. Éves korom óta írok, és 16 éves.

A nő szájából vér folyik de ez nem a festmény része. Ez valódi vér! Tudom hogy ez nem szőke, de ez a Victoria Frances festmény, és a mai álmom adta az ihletet ehhez a kis szösszenethez. Mivel ma munkaügyben nem leszek gépnél, a horrort meg amúgy is csak este érdemes olvasni, kaptok egy adag képet. Íme a Tóvidék, a gróf kúriája, kastélya nevezzétek aminek akarjátok. A kastély, az istállóból nézve.

Nem lett hosszú,de beteg vagyok,itthon fekszem,ennyit tudtam. Már három napja hogy eljöttem Onnan. Három napja ülök itthon és bámulom a tv-t,a lap topom képernyőjét,és mondhatom már kezd-kezd kifolyni a szemem,a mindennapi sírástól. Minden egyes alkalomnál,mikor kimegyek a fürdőszobába,szörnyedve nézem magam a tükörben. Csak érdekelt jól vagy-e,és mivel te nem kerestél,gondoltam megteszem én.

Köszönöm a feliratkozóimnak, az olvasóimnak, a hozzászólóknak, és azoknak, akik átnézték a fejezeteket. Köszönöm, hogy eddig velem voltatok, de nem fogok eltűnni, más blognál, mint szerkesztő társ megtaláltok. Meg is hoztam a következő részt. Jó lenne pár komment és feliratkozó, és követhettek bloglovin. On is Remélem tetszeni fog a rész. Jó olvasást! Csak nem megzavartam valamit? .

Talán nem a legjobb szórakozás szombat estére a könyvtárban üldögélés, egy elhasznált matekkönyv felett. Az agyam belefásult a sok tanulásba, a szemem előtt már csak számok lebegtek. Szemhéjam is kezdett leragadni, de muszáj volt megtanulnom az anyagot. Hamarosan jönnek a vizsgák, nekem pedig meg kell tartanom az ötös átlagomat. Lábaimat a szék köré csavartam, majd halkan rugdosni kezdtem, miközben szemeimet újra és újra végigjárattam a matek egyenleteken.

Mikor egy átlagos lány, beleszeret egy híres férfiba. Mikor érzed, hogy ő az igazi, mikor tudod, hogy mellette boldog lehetsz. Nem láthatod, nem érezheted, mert nincs veled. De te hiszed, hogy egyszer a tiéd lesz, és boldogok lesztek. De mikor, mikor jön el ez az idő? Mikor érezheted őt újra, mikor láthatod, akár csak egy pillanatra is? Ellen áll a kísértésnek? Szeret Ő is úgy, mint te őt? Olvasd a blogot, és kiderül minden.