Igen, mint látjátok visszatértem! Ugyan még nem történettel jöttem, de már kész vagyok arra, hogy egy újabb bejegyzés szülessen. Az utóbbi időben rengeteg dolog történt velem. Új iskola, új emberek, új környezet, új város. de azt kell mondjam, szerencsére én maradtam a régi. Vagyis, próbálok a régi maradni. Most csak sodródom az árral.

Ahogy egyre közelebb értem a házunkhoz, megbizonyosodhattam, arról, hogy valóban a nagyiék autója parkol a járda mellett. Mit akarhatnak azok után, hogy úgy kidobtak minket? A nappaliba lépve pillantottam meg a nagymamámat Grace-t. Nem volt valami jó kedvében, bár mikor van abban? Sóhajtotta a nagymamám. Felállt és most szembekerült velem. Ősz haját szoros kontyba fogta és szemüvegét az orra hegyére tolta.

Sajnálom, de ebben a blogomban egy kicsi szünet következik, mert nincs semmi ihletem.

Nem sokára jön az új rész addig is íme. Egy kis angyalos gif! 2013 február 7. Hellóka, megkésve hoztam az új részt ami szándékosan rövid,. A félelem az iránt, hogy elvesztesz valakit az őrületbe tud kergetni. Félek, hiszen szeretem őt, az életemnél is jobban. Ha ő nem lenne velem, ki lennék én? Dean hirtelen még a pincében tért maghoz. Karen összekulcsolt kezekkel állt még a démon csapda közepén. Ki engedsz végre innen? Mire készülnek a démonok? .