Sajnálom, de még nem új résszel érkeztem - amint láttátok a chaten írtam, hogy aug. 26-ig valószínűleg nem is fog jönni -, viszont megvan az első kritika a blogomnak, ami a társblogomtól kaptam. Az ismertetőt elolvasva elbizonytalanodtam, de nagyon kíváncsivá tettél. Szomorú, depressziós történetet képzeltem magam elé, ahol rengeteg a bánat.

Reméljük, még nem mentünk az agyatokra ezzel a sok késéssel, mert tényleg nagyon sajnáljuk. Nincs is normális magyarázatom arra, hogy miért nem írtam. Viszont remélem, ez az extra hosszúnak nevezhető szösszenet majd kárpótol titeket! Köszönjük szépen a sok támogatást, nézettséget, kommenteket. Tényleg a legjobb olvasók vagytok a világon! Köszönjük a türelmet, és jó olvasást! Mit csinálsz itt ilyenkor, hercegnő? Csak megéheztem.

Nagyon sokat jelentetek nekem, még ha nem is ismerlek titeket. - Good to know that we are together. Na, jó, most már megyek, mert szerintem titeket is fárasztalak. A képről annyi, hogy ezt is imádom, és a dal nem tudom mennyire illik, ide, de szerintem igen! Na megyek, jó éjt, szeretlek! Millió puszi, Bo. A szemeim szinte kiesnek a helyükről, annyira meglepődök a kérdésén.

A könyvtárossal szemben állok, az ujjaimat tördelem, és próbálom a lehető legbűnbánóbb arcomat elővenni. Milyen egyszerű is lenne, ha csak elhagytam volna a könyveket. Már ha nem akarja nálam hagyni a kulcsot, de mégis miért akarná? Most is éppen rám vár a bejárati ajtó másik oldalán, amíg én próbálom kimagyarázni magamat a kellemetlen helyzetből. Igazából nem pontosan elhagytam őket - folytatom, miután a könyvtáros csak az orrnyergére tolt szem.