Jézusom, de rég írtam ide. Rettenetesen sajnálom tényleg, de most azt hiszem sokak számára egy jó hírrel jövök. Az utóbbi egy hétben gondolkodtam a blogspoton lévő blogjaim sorsán, és arra jutottam, hogy folytatni fogom mindkét történetem. Viszont, a rosszabb hír, hogy nem itt. Sajnálom, de egyszerűen teljesen elhidegültem a blogspottól, már olvasni se járok fel ide, egyszerűen nem szeretem. Több mint egy hónapja kések, és igazából .

fejezet - Ellenséges területen! A napok csak teltek és Christine nem túlzottan fejlődött, ami az átváltozását illeti. Felidegesíteni nem volt egyszerű vállalkozás és annak hiányában léptelen volt átalakulni. Connor folyton erőltette az edzéseket, amiknek szinte semmi haszna nem volt. Annyira elegem van ebből a szarságból. - kelt ki magából Christine, mikor sokadik alkalommal sem változott semmi. Miért nem megy vissza? Connor.

Mert jó lenne jónak lenni jók között, de az angyalok szárnya elolvadt a máglyák fölött. Az első lovas barátnő? Elnézést kérek, hogy megint soká hoztam a részt! De most már itt van! Kissé álmosan sétálok le a lépcsőn. Jó volt beszélgetni tegnap kerivel. Csak jó soká hozott vissza ide, és ma is korán kelés van. Már mindenki az asztalnál ül, és Ágota pakolássza az asztalra a reggeli hozzávalóit. - mondom egy fél mosoly kíséretében.

Ezt most sem tudom felfogni. Nem egy kibaszott filmben vagyok, hanem a földön. Hogy a picsába is léteznek vámpírok? Más nem is jutott eszembe. Nem tudom mi ütött belém. Kezd kibasszodtúl elegem lenni, hogy valamit elhallgatnak előlem. Christine szőke haját birizgáltam, gyönyörű.