Minden bizonnyal elérkezett a legutolsó, végső bejegyzés a blogra. Annyi mindent kéne most írnom ide, ám nem tudom, meddig jutok. Valahogy februárban kezdtem írni ezt a történetet, talán 7-én, ha jól emlékszem. Az egész egy kósza, érdekes és izgalmas gondolatból szökkent szárba. Meglepő lesz talán, amit megosztok veletek, de ez a gondolat nem volt más, mint a családon belüli erőszak. Nem tudom, hová lennék a sok gondolattól és érzéstől, melyek.

Még az elején elmondanám, hogy meghosszabbítottam a fejlécverseny határidejét, mert siralmasan kevés jelentkező akadt, és még közülük sem kaptam meg mindenkitől a fejlécet. Ha egy hét múlva sem akad jelentkező, akkor a versenyt sajnos le kell fújnom, természetesen akiktől megkaptam a fejlécet nem maradnak díj nélkül. IDE JÖN A SZÖVEG! .

Igen, sokat késtem, de ennek megvan az oka. Ennek ellenére köszönöm, hogy ennyire türelmesek vagytok és képesek voltatok kivárni azt, hogy összehozzam ezt a részt, ami elég sok izgalmat tartogat a számotokra. Most már csak 7 rész van vissza a végéig, de ígérem, hogy tartogatok még nektek meglepetéseket, és miután befejezem ezt a blogot jön egy következő, ami kissé más lesz, de ezt a témát egyelőre hagyjuk. Mire volt ez az egész jó? .