én már csak így adom, mert mindig is ilyen volt a kurva stílusom. Ez a sok mese is csak annyira szociál, minthogy az alpesi lejtőkön egy milka boci áll. Nincsenek se tündérek, se törpök, főleg nem sárkányőrök. Itt nincs happy end, ez a valóság és nem disneyland.

Némi gondolat, érzés, vélemény. Szívem, lelkem és az eszem néhány egymással vívott csatája szavakba és képekbe öntve. Néha igazi, néha elképzelt, talán elképzelhetetlen, furcsa, olykor ijesztő, meglepő de az enyém. A harmóniából pár szó kiszakad. Pillanatra látod az erős feketét. Van benne pár cseppnyi vér. Látod a fényt, mely tűzből kifakadt parázs,. Szél fújja távolra, elalszik.

Életem legnehezebb dolga volt faképnél hagyni. Még rosszabbá tette, hogy meg sem próbált megállítani; az nem vallott volna rá. A lelkem mélyén, ott, ahol csak az igazságnak maradt hely, nem is vártam. Többé nem leszek, mert amikor elmentél, azaz énem elveszett. Nagyon valószínű, hogy az ajtón túl senki sem vár.

A pillanat szépsége abban rejlik, hogy elillan. Kérlek, hozd vissza, csak egy kósza pillanatra,. Mert azt akarom hinni, hogy majd talán itt maradna. Kérlek, hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer,. Mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel. A nehézségek tanítanak meg arra, hogy van benned Valaki, akinek ez nem nehéz.

Olyan kecses, gyönyörű és édes. Kis napernyőjét feje fölé tartja, hajacskája tűzve - csavarva. Szeme ürességbe tekint, ajka nem mosolyodik. Tartásában büszke, mindene a küllem. Fűzője szoros, ruhája csokros, orcácskája mindig bájosan piros. Kényes kis kezét kesztyű díszíti, haját csipke kalap szépíti. Jól ismered őt, távolról s közelről, hiszen kis szobád titkos polcára kerül. Messze még a Vész! A lehetősége.

Hosszú tinta zöld színű szára volt. Ezen a száron, egy még ki nem nyíló virág nyílott. Egy mező közepén talált rá, ahol ezen az egy gyenge szálon kívül ezer és ezer hajtás várta még minden reggel a felkelő napot. Egy virág, ami egykor élt, és most elvesztette a világát. Egy hosszú barna hajú lány talált rá. Gondolkodás nélkül letépte , és futott tovább a mezőn , miközben a kezében szorongatta. Majd aztán végül egy szirom maradt.

Örökké álmodozó leszek, egy lány, aki tud küzdeni értük. Igazából fontos kellene, hogy legyél. Kellene határozzon, hogy nem beszélünk. Kellene haragudjak, legyek dühös, csapkodjak, hisztizzek. Nem, én nevetek és boldog vagyok. Nem töröltelek ki az életemből, ahhoz túl jelentős voltál, de valahogy jobb így.

A múlt emlék, A jövő titok, A jelen Ajándék. Írd le, mit érzel, csak ne használj radírt! 2015 május 13. Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tűnik.