Hol összefont veled a valóság. Őszülő lelkét festi az élet,. Hol barna, hol fekete árnyalatokban bővelkedik. A szűkölő télnek nemet mond,. A krém teherként vonul a szemem alatt,. Sűrű, be nem szívódott az elegy,. Ártó félelem indul, szabadul felém,. Óvatosan érkezvén kísért e félelem.

Ha lenne egy napló, ami az egész életüket végigvezetné egy olyan úton, ami csak a képzeletükben létezik, akkor Önök mit tennének? Napról napra követnék a történéseket, eseményeket és hitetlenkedve várnák, hogy a következő perc mit fog hozni? Kíváncsian, esetleg reménykedve állnának ezen az úton, vagy megdöbbenve és kétségbeesve figyelnék a jövőt? Kereken illett abba a játékba, hogy ellopja a képzelt történetemet és ö.