Az idő már szinte fagyasztó volt, de mi még mindig kint voltunk. Próbáltuk megnyugtatni szegény Bethany-t, több kevesebb sikerrel. Ha nem jössz magadtól, elfogunk cipelni. - pillantottam Hope-ra, aki egyetértően bólogatott. És ha titeket is bántani fognak? Azzal ne törődj. Jó na - jelent meg egy halvány mosoly az arcán.

Ekkor karon ragadott és hátra rántott. Chris mellettem feküdt,így őt is sikeresen felkeltettem. Rám pillantott,és amikor meglátta hogy potyognak könnyeim,egyből felült. Fejemet mellkasába temettem,és ott szipogtam tovább. De,ha nem kelek fel.

IIIFejezet- Nincs semmid, csak hited. Nincs semmid, csak a hited. Az erdőben dög szag volt, a hányinger kerülgetett. Bármerre néztem döglött állatok és belsőségeik voltak szanaszét. Nem találkoztam egyenlőre emberi hullával, de nem is akartam. Nehezen mentem, már nagyon fáradt voltam, de nem állhattam meg. Nem akartam, hogy álmomba megöljenek. Vagy mégis? Már lehetett látni a kopasz fák között a falu házait. Gyorsulni kezdtek a lépteim a templom irányába.