Köszönöm annak, aki ellátogat ide. Péntek, december 09, 2016. Ismét csak utalás van a yaoira. Mintha következménye sem lenne annak, hogy az iskolában, a tanórát megszakítva én sajátos akcióba kezdek.

21 rész - Még csak most kezdődik. Sem időm, sem ihletem, sem lelki erőm nem volt, de most itt vagyok ismét. Egy nagyon rövid résszel, elnézést. Halkan nyögve fordulok egyik oldalamról a másikra, miközben csak az jár a fejemben, ha felkelek, és kint összetalálkozom Banggel, akkor mégis mire számíthatok. Most mit gondolhat? Nem értem, miért.

Ha egy szívet összetörnek, megesik, hogy az rosszul forr össze; göröngyös, itt-ott repedezett marad. Miért adnám valaki más kezeibe a szívem? Miért kockáztatnám az újabb hegeket? Miért kéne megbíznom másban saját magamon kívül? Szeretethiány, Magányosság, olyasféle Fájdalom, ami belülről emészt fel. Ennyi elég ahhoz, hogy valakit, bárkit. betörjenek? Ennyi elég ahhoz, hogy pont Tőle ne féljek? Ennyi elég ahhoz, hogy szeressem? 2016 április 30.

Vakító lesz, mosolya égig emel majd, akár a szeretet. Itt is lennék egy folytatással, amit eléggé nehezen írtam meg, mert nem igazán tudtam hozzákezdeni a leaderünk távozása miatt. Azóta már fogjuk rá, hogy feldolgoztam, mégis csak két évre tűnik el a drága. Mellette egészen elfelejtettem azt a szánalmat, amit mi.